Sóvárgás

Pasizási tanácsok
ötödik fejezet

– Szent ég, felmondtál? – hüledezett Caroline.
Mia lassan bólintott, majd a tűzhelyen álló fazék felé fordult. Megsózta a forrásban lévő vizet, és beleszórta a spagettit.
– Rajta, mondj el mindent! Hogy jutott az eszedbe? Már kezdtem azt hinni, hogy cukrászkarrierről álmodozol.
– Ez úgy hangzott, mintha Gabe mondta volna – mormolta Mia maga elé.
Caroline sokat sejtetően nézett rá. – Szóval emiatt mondtál fel?
Gyerünk, mesélj csak! Megőrjít, hogy még mindig nem mondtad el, mi történt a találkán.
Mia habozott, és összeszorította a száját. Képtelen lett volna beszélni Carónak a szerződésről, és arról, ami Gabe irodájában történt. Ha belemegy ebbe a viszonyba – márpedig komolyan gondolkodott rajta akkor nem tudhat senki a magánélete Gabe-bel kapcsolatos részleteiről, még a legjobb barátnője sem.
De valamit mondania kellett, ezért a két lehetőség közül a kevésbé veszélyeset választotta.
– Állást ajánlott nekem.
Caroline szeme tágra nyílt.
– Várjunk csak! Megcsókolt! Azt mondta, hogy megbaszna a teraszon! Mindezt azért, hogy neki dolgozz?
Tényleg bénán hangzott, de Mia egy szót sem szólhatott az átkozott szerződésről.
– Lehet, hogy többről is szó van, de egyelőre azt akarja, hogy legyek a személyi asszisztense. Szerinte csak elpazarolom a tehetségemet a La Patisserie-ben.
Caroline kitöltött két pohár bort, és az egyiket Mia felé tolta a pulton.
Mia közben a szószt kevergette, és megböködte a tésztát.
– Nos, ebben egyetértek vele. Nem azért jártál egyetemre, hogy kávét és croissant-t szolgálj ki – jegyezte meg Caroline tárgyilagosan.
– De hogy személyi asszisztens? Szerintem valami egész mást ért asszisztencia alatt.
Mia meg se mukkant, nem harapott rá a csalira.
– Szóval elfogadtad az állást, ha már úgy döntöttél, hogy felmondasz?
Mia felsóhajtott.
– Még nem döntöttem el semmit. Hétfőig van időm átgondolni az ajánlatát.
Caroline megrándította a vállát.
– Ha engem kérdezel, egy percig se gondolkodj rajta. Gazdag, vadítóan szexis, és téged akar. Mi az, ami nem elég tökéletes ebben?
– Javíthatatlan vagy! – sóhajtott Mia
 – Tudod, a pénz nem minden.
– Ezt csak olyasvalaki mondhatja, akit a bátyja tart el, és akinek véletlenül szintén több pénze van a Jóistennél.
Mia nem cáfolhatta meg, hogy Jace épp olyan gazdag volt, mint Gabe, sem azt, hogy mindent megadott neki. Megvette neki ezt a lakást is, bár annak nem örült, hogy naponta húszutcányit sétált a munkába.
Nem is lett volna szüksége lakótársra, de Caroline épp albérletet keresett, ő pedig örült a társaságnak. Legalább próbált nem kizárólag Jace pénzéből élni. Nem is élt nagy lábon, sőt nagyon is spórolt kis fizetésével.
– Nem hagy nyugodni a kíváncsiság – ismerte el Mia.
– Gabe mindig is a gyöngém volt, és azóta vonzódom hozzá, hogy az eszemet tudom.
– A kíváncsiság jó ok arra, hogy kipróbálj egy pasit – okoskodott Caroline.
– Különben honnan tudhatnád, hogy összeilletek-e, ha nem ugrasz fejest a kapcsolatba?
A fejesugrás találó kép volt. Miának nem csak egy kis lépést kellett tennie, hanem levetnie magát egy szikláról a tátongó szakadékba.
Legszívesebben elővette volna a szerződést, hogy újra átolvassa, de Caroline előtt nem tehette, még egy kicsit türelemmel kellett lennie.
Felcsavart egy szál spagettit a villájára, és beleharapott.
– Kész!
Hozd a tányérod, addig leszűröm a tésztát.
– Hozok még bort – ajánlotta fel Caroline.
– Remek szakács vagy, Mia! Bár én lennék ilyen házias. A pasik imádják ezt a baromságot.
Mia felnevetett.
– Nem mintha neked nehézséget okozna felcsípni valakit!
Caroline valóban gyönyörű nő volt. Picit magasabb, de teltebb, mint Mia, és buja alakjáért bolondultak a férfiak. Selymes, gesztenyebarna haja vöröses és arany árnyalatokban csillogott, sötétbarna szeme melegen ragyogott. Nem csupán szép volt, életvidámsága elbűvölt mindenkit, aki csak megismerte.
– Csakhogy a megfelelő pasit kell megtalálni, ami nem egyszerű – sóhajtott Caroline.
Mia elhallgatott, már bánta óvatlan szavait. Carónak valóban nem okozott gondot felszedni valakit. Csakhogy a pasik, akikkel összejött, egytől egyik szar alakok voltak.
Engesztelőn emelte fel a poharát.
– Erre igyunk!
Gabe irodai telefonja megcsörrent, de nem vette fel, tovább gépelte a feljegyzést, amin dolgozott. A munkaidő már rég lejárt. Senki fontos nem kereshette az irodában.
A szobában újra csend lett, majd egy perccel később megcsörrent a mobilja. Rápillantott a kijelzőre, hogy megnézze, ki keresi. Megfordult a fejében, hogy hagyja, hadd beszéljen rá a hangpostájára, aztán sóhajtva felvette. Képtelen volt lerázni az anyját, holott pontosan tudta, miért keresi.
– Tessék – szólt bele a telefonba.
– Gabe, na végre! Azt hittem, még az irodában vagy. Olyan sokáig dolgozol mostanában. Jót tenne neked pár nap szabadság!
El kellett ismernie, hogy anyjának igaza volt. Tetszett neki az ötlet, főleg ha Miát is magával viheti. Pár nap távol a világtól, hogy bevezesse az ő világába… Ezt feltétlen meg kell fontolnia.
– Szia anya, hogy vagy?
Ezt a kérdést jobb lett volna fel sem tenni, Gabe mégis mindig elkövette ezt a hibát. Anyja ugyanis sosem az udvarias „köszönöm, jól” válasszal felelt, mint az emberek többsége, függetlenül attól, hogy tényleg jól voltak-e.
– Nem tudom elhinni, mit művel az apád! – hadarta anyja feldúltan.
– Hülyét csinál magából és belőlem is!
Gabe nagyot sóhajtott. Csaknem negyvenévnyi házasság után az apja elköltözött, beadta a válókeresetet, és az volt a terve, hogy a lehető legrövidebb időn belül annyi fiatal modellel fekszik le, ahánnyal csak bír. Az anyját ez persze nagyon is rosszul érintette, ami várható volt.
Csakhogy pechjére mindig őt találta meg a panaszkodásával.

Gabe szerette az apját, de azt gondolta róla, hogy óriási seggfej. Nem értette, hogyan élhetett le valakivel ennyi évet, és ébredhetett egyik reggel arra, hogy le kell lépnie?
Ő talán soha nem jutott volna el arra a pontra, hogy el akarjon válni.
De ez mindegy is volt, hiszen Lisa hagyta el. Még ha nem is lett volna helyes benne maradnia egy kapcsolatban, amelyből kikopott a szerelem és minden érzelem, akkor is megkímélte volna egy megalázó, fájdalmas válástól. Lisa ezt másképp látta, de nem vádolta őt ezért. Talán már sokkal korábban tennie kellett volna azért, hogy ne fajulhasson idáig a helyzet, de nem volt tisztában azzal, hogy Lisa ennyire boldogtalan mellette. Csak azért haragudhatott rá, ahogy a válást intézte.
– Micsoda szégyen, Gabe! Láttad a reggeli lapokat? Minden karjára jutott egy kis cafka! Mégis mit csinál két nővel?
Kizárt dolog volt, hogy erre válaszoljon. Bele sem akart gondolni, mit csinálhat az apja… Nem, tudni sem akarta.
– Anya, ne olvasd a társasági rovatot – felelte türelmesen.
– Tudod, hogy csak felizgatod magad rajta.
– Szándékosan csinálja, hogy megbüntessen! – panaszolta az anyja.
– Miért akarna megbüntetni? Mit árthattál te neki?
– Azt akarja, hogy lássam, hogy miközben én otthon ülök és siratom a tönkrement házasságomat, ő vígan habzsolja az életet, mert továbblépett, és már nincs helyem a szívében.
– Sajnálom, anya – próbálta vigasztalni Gabe.
– Tudom, hogy ez mennyire fáj neked. De szeretném, ha kicsit kimozdulnál és szórakoznál. Ott vannak a barátaid, és az a rengeteg állatvédő szervezet, amelyek hálásak, ha pénzt és időt áldozol rájuk. Ráadásul még mindig fiatal vagy és csinos. Bármelyik férfi boldog lenne, ha meghódíthatna.
– Nem vagyok kész arra, hogy továbblépjek – durcáskodott az anyja.
– Tisztességtelen lenne a válás után ilyen rövid időn belül fogni egy másik férfit. Csak mert az apád úgy viselkedik, mint egy pubertás kiskamasz, nekem még nem kell lemondanom az illendőségről!
– Kevesebbet kellene azzal foglalkoznod, mit gondolnak mások.
Inkább a saját boldogságoddal törődj.
Hosszas csend után anyja felsóhajtott. Gabe utálta, hogy ilyen boldogtalan. Fájt neki, hogy ennyire szenved. Próbált kimaradni a szülei játszmáiból, de ez csaknem lehetetlen volt. Anyja minden másnap felhívta, hogy az apját szidja neki, az apja pedig igyekezett lenyomni a torkán a legújabb barátnőjét. Csak az volt a gond, hogy minden egyes alkalommal más nővel látta. Apja megbocsátást, megértést várt tőle. Bár megbocsátott neki – miért is haragudott volna rá, hiszen az ő életéről, az ő boldogságáról volt szó – , képtelen volt elfogadni más nőt abban a szerepben, amelyet mindig is az anyja töltött be az életében.
– Sajnálom, Gabe – szólt halkan az anyja.
– Már biztosan eleged van abból, hogy hívogatlak. Folyton csak az apádra panaszkodom, pedig nem szabadna. Bármit is tett, még mindig az apád, és tudom, hogy szeret téged.
– Vacsorázzunk együtt a hétvégén! – ajánlotta fel Gabe, hogy felvidítsa.
– Elviszlek a Tribeca Grillbe.
– Biztos rengeteg a dolgod.
– Arra mindig van időm, hogy elvigyem az anyámat vacsorázni.
Tehát, mit szólsz?
Szinte látta maga előtt, ahogy anyja elmosolyodik.
– Rendben! Rég voltunk valahol kettesben.
– Helyes! Akkor majd érted megyek, és felveszlek.
– Nem, nem kell! Majd bejövök kocsival a városba.
– Mondom, hogy elmegyek érted. Akkor beszélgethetünk a hazaúton is. Majd a sofőröm hazavisz bennünket vacsora után.
– Már alig várom! – felelte az anyja izgatottan.
Gabe rég nem hallotta őt ilyen lelkesnek. Örült, hogy végre sikerül kimozdítania az önként vállalt kolostori magányból. Anyjának szüksége volt a kikapcsolódásra, hogy újra felfedezze a világot és felismerje, hogy az élete nem ért véget a házasságával együtt. Volt elég ideje nyalogatni a sebeit és elbújni otthon, miután az apja kiköltözött. Már több is, mint amennyi egészséges lett volna. Talán arra is rá tudná beszélni, hogy adja el a westchesteri házat, és költözzön be a városba.
Semmi értelme nem volt megtartani, ráadásul tele volt fájdalmas emlékekkel. Ideje volt, hogy anyja tiszta lappal indítson.
Jól ismerte ezt a helyzetet. A válása után ő is hasonlóan érezte magát.
Csak arra vágyott, hogy mindenki békén hagyja. Bár megértette az anyját, tudta, hogy minél hamarabb kezd új életet, annál gyorsabban tudja túltenni magát a traumán.
– Szeretlek, fiam – mondta anyja meghatottsággal teli hangon.
– Én is szeretlek, anya. Szombat este találkozunk, rendben?
Gabe letette a telefont, és az asztalán álló fényképre nézett. A szülei voltak rajta, a harminckilencedik házassági évfordulójukon. Olyan boldognak tűntek! Csakhogy ez mind hazugság volt. Két héttel a kép elkészülte után az apja elköltözött otthonról, egy másik nőhöz.
Gabe a fejét csóválta. Egyre inkább úgy látta, hogy nincs tartós házasság, a válás bárkit utolérhet. Jobb is elkerülni a szakítással járó érzelmi megrázkódtatást, és legfőképp az anyagi csődöt. Hiszen a válás mindig jóval többe kerül, mint az esküvő.
Tökéletesen elégedett volt azzal, ahogy most kezelte a kapcsolatait.
Mindenfajta anyagi és érzelmi kockázat nélkül. Semmi sértődés vagy harag, semmi átverés.
Kezébe vette a mobilját, és megkereste azt a képet, amelyet Miáról készített néhány héttel ezelőtt. Ő nem is tudta, hogy lefotózta. Észre sem vette, hogy ott áll az utca átellenes oldalán, amikor épp kilépett egy üzletből a Madison Avenue-n. Gabe-et lenyűgözte a látvány, ahogy Mia ott állt a járda szélén, a haja lobogott a szélben, és intett egy taxinak.
A sóvárgás csaknem megbénította. Nem mintha korábban nem gondolt volna rá, de abban a pillanatban belehasított a felismerés, hogy meg kell szereznie Miát. Volt valami ellenállhatatlan a lányban, ami miatt szinte megszállottan vágyakozott utána. A tudta nélkül lefényképezte, csak hogy a kép mindig arra emlékeztesse, ahogy ezen a napon látta: fiatalnak, gondtalannak, légiesen szépnek.
A mosolya pedig… Ha Mia mosolygott, felragyogott körülötte a világ. Nem értette, hogyan nézhet át rajta bárki is.
Mia lélegzetelállító jelenség volt.
Nem tudta volna megmagyarázni, miért is volt ilyen különleges.
Talán csak a tiltott gyümölcs kísértése vonzotta. Mia a legjobb barátja kishúga volt. Tizennégy évvel fiatalabb nála. A tökéletes tabu.
De amit tenni készült, pontosan az ellentettje volt annak, amit tennie kellett volna.
Akarta Miát, és mindenre elszánt volt, hogy megszerezze.

Csajozási tanácsok

fel